Nemrégiben egy családi kiránduláson vettünk részt. A vonaton együtt ültünk egy kedves fiatal párral és gyönyörű 2 éves kislányukkal. Egy kerítés mellett zakatoltunk el éppen, és amikor a kislány meglátta, odamutatott. Az anyuka természetesen ebből is értette, mit akart a kislány, de nem akarta annyiban hagyni, így a következő párbeszéd zajlott le közöttük:

- Mi volt az?

- Kejités!

- Ügyes vagy! És volt rajta bőgőmajom?

Kislány komolyan elgondolkodva: - Nem volt.

Apuka felhorkant: - Miért lett volna rajta bőgőmajom?

Anyuka: - Tudom, hogy nem volt, csak azt akartam, hogy gondolkodjon.

Ez tökéletes példa volt arra, hogyan tudjuk gondolkodásra késztetni a gyerekeket.

Kérdezgetni kell őket, mert amíg a válaszon töprengenek, GONDOLKODNAK! Akár egy ilyen érdekesen furcsa kérdéssel, akár egy eldöntendő kérdéssel, a lényeg, hogy gondolkodtassuk el, és persze várjuk is meg a válaszát.

Igen, értjük, hogy ehhez figyelni kell arra, amit mondani akar, pedig így is alig van időnk és még főznünk is kell és még el is kell mosogatnunk és a többi... De mindennél fontosabb, hogy gyermekünk értelme szépen kinyíljon és egy logikusan gondolkodó, nyitott személyiséggé váljon.